Kutatási módszertan
A Szabad Európa Intézet egy átfogó szuverenitásindexet dolgozott ki. Az index célja az országok szuverenitási helyzetének összehasonlítása és vizsgálata. A mérőszám nemcsak az egyes országok önállóságának aktuális állapotát értékeli, hanem azokat a kockázatokat is feltárja, amelyek a szuverenitásukat veszélyeztetik. A szűkebb értelemben vett szuverenitás definícióján túlmutató, az ország önálló mozgásterét befolyásoló tényezőket holisztikus szemléletben jelenti meg.
Az index célja, hogy objektív képet adjon egy-egy ország szuverenitásáról, támogatva a politikai döntéshozókat és a közvéleményt abban, hogy megértsék, milyen tényezők erősítik vagy gyengítik a nemzeti önállóságot. Egy ország minél magasabb pontszámot ér el, annál szuverénebb; minél alacsonyabb az összpontszám értéke, annál nagyobb az ország kitettsége a külső erők irányába.
A szuverenitásindex összetevői
A Szabad Európa Intézet a fent kifejtett elveket követve, a gyakorlati magyar önrendelkezési rendszert példának tekintve elvégzett egy komplex elemzést a szuverenitás fogalmának szerintünk értelmesen, magyarázó erővel számszerűsíthető elemeiről. Az index összeállítása érdekében az egyes országokra vonatkoztatva a szuverenitás leglényegesebb összetevőivel kapcsolatban kérdéssorokat fogalmaztunk meg. Ezekre a kérdésekre adott, egyes országokra vonatkoztatott válaszokból állt össze egy-egy vizsgált állam aktuális szuverenitási mutatószáma. Ezeknek az egyszerűsítéseknek az eredményeképpen az egyes, amúgy igencsak heterogén országok összehasonlíthatóvá váltak. Meggyőződésünk, hogy mivel az index hátterét adó kérdések a lényegi összetevőkre koncentrálnak, a leegyszerűsítés hitelesen ábrázolja az országok adottságai közti különbségeket, ezért értelmes elemzői következtetések levonására alkalmas.
Vizsgálatunkat nyilvánosan hozzáférhető nemzeti és globális adatbázisok segítségével végeztük el. A jövőben, annak érdekében, hogy tendenciákat figyelhessünk meg, az elemzést évenkénti rendszerességgel meg kívánjuk ismételni. Munkánk első eredményét, jelen tanulmányt és indexet kísérleti jelleggel készítettük el és bocsájtjuk a nyilvánosság elé. Fenntartjuk a jogot arra, hogy a jövőben az egyre pontosabb vizsgálat érdekében módszertanunkat módosítsuk, tovább finomítsuk.
Melyik országokat vizsgáltuk?
Magyarország és a magyar szuverenitási modell volt a kiindulópontunk. Az elemzés az Európai Unió tagjaira helyezte a fókuszt.
Az Európai Unió tagállamai: Ausztria, Belgium, Bulgária, Ciprus, Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Horvátország, Írország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Málta, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Szlovákia, Szlovénia
Összehasonlító céllal, az index reszponzivitásának kontrollja érdekében néhány mérete, helyzete, adottságai miatt jellegzetes nem-uniós országot is vizsgálat alá vontunk: Amerikai Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Indonézia, Izrael, Japán, Kanada, Kína, Oroszország, Svájc, Törökország, Ukrajna
A módszertan
A szuverenitásindex létrehozásával egy olyan modellt kínálunk, amely a magyar nemzeti szuverenitáskoncepcióból kiindulva vizsgálja és értékeli az országok politikai mozgásterét és cselekvőképességét. Ez a modell egyfajta normatív iránytűként szolgál azok számára, akik növelni szeretnék saját országuk szuverenitását. Magyarországot tekintjük referenciaországnak, mivel a jelenlegi magyar kormányzati politika minden tekintetben egy kiteljesedett, mintaszerű, 21. századi szuverenitáskoncepciót képvisel, ezért ideális, létező referencia. Az index a Szabad Európa Intézet értékrendjét és politikai világlátását is tükrözi. Az bevallottan a ma ismert, leginkább kimunkált szuverenitási felfogásra, a fentiekben megfogalmazott Orbán Viktor miniszterelnök kormányzására alapuló szuverenitásfogalomra épít. A cél a szellemi diskurzus megindítása, amely hozzájárulhat a szuverenitásról való közös gondolkodáshoz Európában.
Úgy gondoljuk, hogy a szuverenitás érték, amely minden európai ország számára fontos lehet. Egy spanyol számára éppen úgy segítséget nyújthat a mintamodell, mint egy közép-európai politikai döntéshozónak: láthatják, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy saját nemzeteik politikai önállóságát növeljék. Az index célja, hogy bonyolult jelenségeket egyszerűsítsen, világos és érthető módon megmagyarázzon, miközben konkrét, praktikus tanácsokat is adjon, irányt is mutasson. Az általunk elemzett szuverenitásmodell biztatás kíván lenni, segítheti a politikai szereplőket, hogy világosan lássák, milyen lépéseket érdemes megtenniük nemzetük önállóságának erősítése érdekében. Kritikai észrevételeink, javaslataink konstruktív szándékkal készültek, nem ítélkezésből fakadnak, hanem abból a meggyőződésből, hogy Európának akkor lehet közös jövője, ha nemzetei a saját nemzeti szuverenitásukat megerősítik. Bízunk benne, hogy az indexünk hozzájárul a szuverenitásról folytatott vitákhoz, megértetve azt is, miért érdemes vállalni adott esetben konfliktusokat is a nemzeti önállóság megvédése érdekében. Az index kidolgozásához, annak alkalmazásához és a számok elemzéséhez, összehasonlításához az a mesterséges intelligencia legújabb technológiai eszközeit is felhasználtuk. A létrejött és itt prezentált indexet az Intézet saját szellemi termékének tekinti. Annak üzleti célú felhasználása előzetes engedélyt igényel.
A kérdőív felépítése
A szuverenitásindex 36 kérdés alapján értékeli az országok szuverenitását. A 36 kérdést kilenc témakörre lehet bontani, amelyek a szuverenitás különböző aspektusait képviselik. Az index kiértékelése során 14 kérdést súlyozottan vettünk figyelembe.
- Az alkotmányos rend szuverenitása: Egy adott ország képes-e önállóan, saját érdekei mentén meghatározni és képviselni alkotmányos és politikai berendezkedését, vagy döntései nagyobb mértékben külső hatalmi vagy szervezeti kényszerek alatt formálódnak? (5 kérdés)
- Területi szuverenitás és biztonság: Az adott állam képes-e a modern geopolitikai környezetben megőrizni területi integritását, politikai autonómiáját, és különösen azt, hogy ellen tud-e állni azoknak a külső nyomásoknak, amelyek határvédelmét, lakossága összetételét, biztonságát és technológiai szuverenitását fenyegetik? (5 kérdés)
- Pénzügyi szuverenitás: Egy adott ország pénzügyi értelemben képes-e független maradni, vagy függősége, eladósodottsága és valutájának instabilitása révén gazdasági szuverenitása tartósan sérült-e? (3 kérdés)
- Energiafüggetlenség: Az adott ország képes-e önálló, stabil és ellenálló energetikai politikát folytatni, vagy energiafüggősége révén folyamatosan veszélyeztetett és sebezhető politikai-gazdasági helyzetbe kerül? (4 kérdés)
- Nemzeti vagyon: Az ország mennyire képes megőrizni stratégiai erőforrásai, infrastruktúrája és digitális hálózatai feletti kontrollt, ezzel is biztosítva saját gazdasági önrendelkezését és politikai függetlenségét? (4 kérdés)
- Önerő és fenntarthatóság: Az ország hosszú távú stabilitása, társadalmi jóléte és fenntartható fejlődése mennyiben van saját kezében, mennyire kiszolgáltatott külső függőségeknek és belső hiányosságoknak? (4 kérdés)
- Gazdaságpolitika, külgazdaság: Az ország mennyiben ura saját gazdasági sorsának, képes-e önálló gazdaságpolitikai döntéseket hozni, vagy súlyosan függő helyzetben van, veszélyezteti-e ezzel hosszú távú jólétét és stabilitását? (4 kérdés)
- Társadalom, kultúra, identitás: Az ország rendelkezik-e azokkal az alapvető érzelmi, társadalmi és kulturális feltételekkel, amelyek elengedhetetlenek politikai önállóságának hosszú távú fenntartásához? (4 kérdés)
- Kulturális reziliencia: Hogyan képes az állam megőrizni politikai, kulturális és információs önállóságát a globális soft power és informális hatalmi tényezők növekvő nyomásával szemben? (3 kérdés)
I. Az alkotmányos rend szuverenitása
Egy adott ország képes-e önállóan, saját érdekei mentén meghatározni és képviselni alkotmányos és politikai berendezkedését, vagy döntései nagyobb mértékben külső hatalmi vagy szervezeti kényszerek alatt formálódnak?
Az alkotmányos rend szuverenitását vizsgáló kérdéssor annak mélységét és valódi természetét igyekszik feltárni, hogy az adott ország intézményi, jogi és politikai rendszere mennyire képes megőrizni önállóságát és függetlenségét belső és külső erőkkel szemben. Az első kérdéscsoport öt pillére ennek az önállóságnak az alapjait járja körül: vizsgálja, hogy a nemzeti szuverenitás mennyire kap meghatározó szerepet az alkotmányban; mennyire képes önálló döntéseket hozni a parlament és a kormány, anélkül hogy külső érdekek vagy politikai instabilitás aláásná legitimitásukat; mennyire védett az igazságszolgáltatás rendszere a külső befolyásokkal szemben; milyen hatást gyakorolnak az egyházak, vallási intézmények az állam független működésére; és végül, mennyiben korlátozzák az ország szuverenitását nemzetközi szerződések vagy uniós tagságból eredő kötelezettségek.
II. Területi szuverenitás és biztonság
Az adott állam képes-e a modern geopolitikai környezetben megőrizni területi integritását, politikai autonómiáját, és különösen azt, hogy ellen tud-e állni azoknak a külső nyomásoknak, amelyek határvédelmét, lakossági összetételét, biztonságát és technológiai szuverenitását fenyegetik?
A vesztfáliai szuverenitás mai értelmezése alapján a területi szuverenitás és biztonság kérdését vizsgáló második kérdéscsoport öt kulcsdimenzióban tárja fel, hogy egy ország mennyire képes autonóm módon ellenőrizni és megvédeni saját területét, fenntartani a belső rendet és biztonságot, illetve megőrizni információs és technológiai függetlenségét. Azt vizsgálja, hogy az állam békeidőben képes-e önállóan, hatékonyan védeni a határait, különösen hangsúlyozva az illegális migrációval és a határon átnyúló bűnözéssel szembeni fellépés képességét, valamint azt, hogy az állam ellenáll-e külső politikai nyomásnak, amely a határvédelmi intézkedések hatékonyságát korlátozná. Külön jelentőséget kap a migráció kezelése mint a szuverenitás próbatétele: vajon az ország önállóan hozza-e meg az ehhez kapcsolódó politikai döntéseit, vagy külső szereplők és szervezetek befolyására kompromisszumokra kényszerül. Elemzi, hogy a nemzeti hadsereg milyen mértékben képes megvédeni az ország területét külső katonai fenyegetések ellen, figyelembe véve azt is, hogy mennyire épít saját hadiiparára, illetve hogy milyen mértékben van rászorulva nemzetközi katonai szövetségekre. Arra is kitér, hogy az állam a demokratikus normák és jogállami keretek fenntartásával képes-e megőrizni a belső rendet és közbiztonságot. Vizsgálja, hogy az ország titkosszolgálatai mennyire képesek hatékonyan fellépni a terrorizmus ellen, illetve önállóan megszerezni és kezelni az állam biztonságához szükséges információkat. Értékeli a kibervédelmi szuverenitást is: vajon képes-e az ország megvédeni kritikus informatikai infrastruktúráját a külföldi hekkertámadásoktól, vagy technológiai függőség miatt ki van szolgáltatva külső szereplők befolyásának és fenyegetéseinek.
III. Pénzügyi szuverenitás
Egy adott ország pénzügyi értelemben képes-e független maradni, vagy függősége, eladósodottsága és valutájának instabilitása révén gazdasági szuverenitása tartósan sérült-e?
A pénzügyi szuverenitás kérdéscsoportja azt méri fel, hogy egy ország mennyiben képes gazdasági önállóságát és cselekvőképességét megőrizni a globális pénzügyi rendszer nyomásai között. Fontos szempont a nemzeti valuta ereje és árfolyamának stabilitása, hogy a pénznem képes-e gazdasági biztonságot és kiszámíthatóságot nyújtani az ország számára, vagy folyamatosan kitett-e árfolyam-ingadozásoknak és külső hatásoknak. Rákérdez az államadósság helyzetére és annak politikai következményeire: azt vizsgálja, hogy az ország államadóssága milyen mértékben korlátozza a kormány gazdaságpolitikai mozgásterét, mennyire van kiszolgáltatva külföldi hitelezőknek, és milyen mértékben képes saját valutájában adósságot kezelni, vagy éppen ellenkezőleg, a gazdaságpolitikáját már külső érdekek diktálják. Végül a pénzügyi rendszer szuverenitását, vagyis a bankrendszer és a tőkepiacok helyzetét vizsgálja: azt értékeli, hogy mennyire van nemzeti kézben a pénzügyi szektor, mennyire önálló és hatékony a jegybank monetáris politikája, és vajon képes-e az ország fenntartható infláció- és gazdaságpolitikát folytatni anélkül, hogy külföldi tulajdonosok vagy instabilitás miatt elveszítené pénzügyi autonómiáját.
IV. Energiafüggetlenség
Az adott ország képes-e önálló, stabil és ellenálló energetikai politikát folytatni, vagy energiafüggősége révén folyamatosan veszélyeztetett és sebezhető politikai-gazdasági helyzetbe kerül?
A szuverenitásmérő e kérdéscsoport alatt az energiafüggetlenség dimenzióját vizsgálja, amely alapvetően befolyásolja egy állam politikai és gazdasági mozgásterét. Felméri az ország képességét arra vonatkozóan, hogy saját maga biztosítani tudja-e az elektromos áram, a földgáz, valamint a kőolaj és üzemanyag-ellátást, vagy kiszolgáltatott-e külső szereplőkkel, importforrásokkal vagy akár monopolhelyzetben lévő külföldi vállalatokkal szemben. Ezek a kérdések azt vizsgálják, hogy az állam képes-e megvédeni energiaellátását a külső függőségtől és politikai nyomástól, és képes-e fenntartani energetikai szuverenitását. Rákérdez a rezsiköltségek szabályozására, és azt is vizsgálja, hogy az állam mennyire tudja befolyásolni és kontrollálni az energiaárakat, különösen lakossági szinten. Ez nem szűken az energiaellátás biztonságának kérdése, hanem hozzá szorosan kapcsolódik az állampolgárok életminősége és politikai stabilitása.
V. Nemzeti vagyon
Az ország mennyire képes megőrizni stratégiai erőforrásai, infrastruktúrája és digitális hálózatai feletti kontrollt, ezzel is biztosítva saját gazdasági önrendelkezését és politikai függetlenségét?
A szuverenitásmérő ötödik csoportja az ország nemzeti vagyonával kapcsolatos autonómiát vizsgálja, ami lényegében meghatározza az állam hosszú távú gazdasági és politikai cselekvőképességét. A természeti erőforrások, különösen az ivóvíz, termőföldek és ásványi kincsek feletti rendelkezést vizsgálja, és azt értékeli, hogy az ország mennyiben képes önállóan kielégíteni alapvető szükségleteit, vagy állandó importfüggőség miatt gazdaságilag és politikailag sebezhető helyzetben van-e. Az ingatlanvagyon tulajdonosi szerkezetét is elemzi, vagyis azt, hogy mennyire erős az állam szerepe a közösségi vagyon kezelésében, illetve stabil és megfizethető-e a lakhatás a lakosság számára, vagy éppen ellenkezőleg, külföldi dominancia és lakhatási válság jellemzi-e az országot. A közlekedési infrastruktúra fejlettségét és nemzeti kontrollját is felméri, azt vizsgálja, hogy az ország képes-e biztosítani a gazdasági és társadalmi mobilitáshoz szükséges közlekedési hálózatokat, vagy kiszolgáltatott a külföldi szereplőknek és infrastruktúra-hiány miatt komoly hátrányokat szenved. Végül az internetes és mobilhálózatok fejlettségét, a digitális infrastruktúra nemzeti ellenőrzését veszi górcső alá: azt elemzi, hogy képes-e az ország garantálni a korszerű telekommunikációs szolgáltatásokat, miközben megőrzi digitális önrendelkezését, vagy lemaradása és a külföldi dominancia miatt a digitális szuverenitás csorbát szenved-e.
VI. Önerő és fenntarthatóság
Az ország hosszú távú önellátása, stabilitása, társadalmi jóléte és fenntartható fejlődése mennyiben van saját kezében, vagy mennyire kiszolgáltatott külső függőségeknek és belső hiányosságoknak?
A szuverenitásmérő hatodik csoportja arra koncentrál, hogy az ország milyen mértékben képes önállóan biztosítani a társadalom fenntarthatóságához nélkülözhetetlen alapvető szükségleteket. Felméri az élelmiszer-ellátás szuverenitását, azt, hogy az ország képes-e saját termelésből fedezni alapvető élelmiszerszükségleteit, vagy az importfüggőség miatt ki van szolgáltatva a globális piacok ingadozásának. Fontos szempont az egészségügyi ellátás és gyógyszerellátás függetlensége. Arra fókuszál, hogy az ország képes-e stabil egészségügyi szolgáltatásokat nyújtani, saját gyógyszeripart fenntartani, vagy éppen külföldi dominancia, gyógyszerimport-függőség és egészségügyi válság jellemzi-e. Elemzi az oktatási és szakképzési rendszer állapotát, különösen azt, hogy az állam képes-e nemzetközi színvonalú, versenyképes szakembereket képezni, vagy az oktatás alulfinanszírozottsága, szakemberhiány és alacsony képzettségi szint miatt folyamatos gazdasági és társadalmi hátrányokkal küzd. Rákérdez arra is, hogy milyen súlyt kap a környezetvédelem az ország gazdasági döntéseiben: vajon a fenntarthatóság prioritás-e, illetve a gazdasági érdekek elsőbbséget élveznek-e a környezeti károk kockázatával szemben.
VII. Gazdaságpolitika, külgazdaság (a jólét megteremtéséhez szükséges erő)
Az ország mennyiben ura saját gazdasági sorsának, képes-e önálló gazdaságpolitikai döntéseket hozni, vagy súlyosan függő helyzetben van, veszélyezteti-e ezzel hosszú távú jólétét és stabilitását?
A szuverenitásmérő kérdőív hetedik kérdéscsoportja arra fókuszál, hogy egy ország mennyire képes önállóan alakítani gazdaságpolitikáját és külgazdasági kapcsolatait, s ezáltal saját erejéből biztosítani állampolgárai jólétét. Felméri az adó- és szociálpolitika önállóságát, megvizsgálja, hogy képes-e az állam függetlenül meghatározni adórendszerét, különadókat alkalmazni, és ellenállni külső gazdasági nyomásoknak, vagy adó- és társadalompolitikája külföldi érdekek szerint alakul. Elemzi az állam piaci versenybe való beavatkozásának képességét: mennyire képes hatékonyan védeni saját piacát, stratégiai ágazatait, munkahelyeit, és mennyire áll ellen a külföldi gazdasági befolyásnak. Megkérdezi, hogy milyen mértékben képes az állam közvetlenül befolyásolni a helyi beruházásokat és a munkahelyteremtést: aktív gazdaságpolitikai intézkedésekkel irányítja-e a gazdasági növekedést, vagy külföldi tőkétől és piaci erőktől függően elveszítette kontrollját ezen a területen. Végül a konnektivitás elvének érvényesülését is felméri, elemzi, hogy mennyire képes az ország külgazdasági kapcsolatait pragmatikusan és kiegyensúlyozottan alakítani, elkerüli-e a jelentős, egyoldalú függőségeket, vagy ellenkezőleg, külgazdasági kapcsolataiban dominánsan nagyhatalmi erőközpontok érdekei szerint működik, elveszíti-e gazdasági és diplomáciai autonómiáját.
VIII. Társadalom, kultúra, identitás (a szuverenitás érzelmi alapjai)
Az ország rendelkezik-e azokkal az alapvető érzelmi, társadalmi és kulturális feltételekkel, amelyek elengedhetetlenek politikai önállóságának hosszú távú fenntartásához?
A szuverenitásmérő nyolcadik csoportja azt vizsgálja, hogy az ország társadalma és kultúrája milyen érzelmi alapokat nyújt a politikai függetlenség és a nemzeti önrendelkezés megőrzéséhez. Elemzi, hogy mennyire képes az ország demográfiai értelemben fennmaradni, figyelembe véve a népesség növekedését vagy fogyását, a családpolitika hatékonyságát, valamint a migráció és elöregedés hatásait. Arra is figyel, hogy mennyire erős az ország kulturális és nyelvi szuverenitása, mennyire képes megőrizni és védeni saját nyelvét, hagyományait és kulturális identitását a globalizáció erősödő nyomásaival szemben. A nemzeti identitás állapotát is vizsgálja, azt értékeli, hogy a társadalom rendelkezik-e egységes, erős nemzeti öntudattal, vagy inkább szétesett, identitásában bizonytalan, esetleg erősen multikulturális jellegű. Az ország lakosságának fizikai és mentális egészségét is felméri, mivel egy egészséges, erős társadalom képezi a stabil politikai és gazdasági működés alapját, míg egy rossz egészségi állapotú, mentálisan instabil társadalom gyengíti a nemzeti szuverenitást.
IX. Kulturális reziliencia
Hogyan képes az állam megőrizni politikai, kulturális és információs önállóságát a globális soft power és informális hatalmi tényezők növekvő nyomásával szemben?
A 21. század szuverenitása már nem pusztán Rousseau, Hobbes vagy Bodin klasszikus államelméleteiben értelmezhető, hanem alapvetően új dimenziókat kapott. A modern szuverenitás arról szól, hogy egy állam miként képes megőrizni politikai és kulturális önrendelkezését az olyan, hagyományosan nem állami szereplők térnyerése ellen, mint a globális technológiai vállalatok, külföldről finanszírozott civil szervezetek (NGO-k), valamint külföldi érdekeket képviselő médiavállalatok. A digitális térben domináló technológiai óriások olyan információs és kommunikációs infrastruktúrát irányítanak, amelyen keresztül alapvetően képesek alakítani a politikai narratívát, választások eredményét, és kulturális szokásokat. Az állam szuverenitását az dönti el, képes-e ezen vállalatokat nemzeti érdekei szolgálatába állítani, vagy legalábbis érdemben korlátozni a befolyásukat. A külföldről finanszírozott NGO-k térnyerése is új válaszokat kíván. Ezek a szervezetek gyakran politikai és kulturális változásokat céloznak meg, akár nyíltan, akár közvetve, ezáltal képesek aláásni az állami önrendelkezést, különösen, ha fennáll a gyanú, hogy működésük külföldi hatalmak geopolitikai érdekeit képviseli. Az állam szuverenitásának kulcsa, hogy mennyire hatékonyan tud fellépni az adott ország ezen NGO-k politikai tevékenysége ellen, illetve mennyiben kénytelen kompromisszumokat kötni velük. A média szerepe a soft power és kulturális sérülékenység összefüggésében is kulcsfontosságú. Az a tény, hogy egy ország médiapiaca milyen arányban van külföldi kézben, vagy mennyire áll külföldi befolyás alatt, alapvetően meghatározza, hogy az adott ország képes-e függetlenül alakítani a saját politikai narratíváját, közvéleményét, vagy esetleg állandó nyomás alatt áll a külső erőktől.
A pontozás és rangsor
A szuverenitásindex kérdőív alapján egy ország által megszerezhető maximális pontszám 200. Az összpontszámhoz 14 súlyozott kérdés (112 pont) és 22 nem súlyozott kérdés (88 pont) eredményét kell figyelembe venni.
A pontozás objektív, standardizált kritériumok alapján történt: minden kérdésnél az adott országot A, B, C vagy D kategóriába sorolta, amely a súlyozott kérdések esetében 8-6-4-2 pontot, a nem súlyozott kérdések esetében 4-3-2-1 pontot ért. Az egyes kategóriák leírása világosan elhatárolható kritériumokat határoz meg, amely biztosítja az index átláthatóságát és konzisztenciáját. Az egyes kérdéseken belül a kategóriák közti elhatárolás alapja mindig a mozgástér mértékét, illetve annak korlátozását veszi alapul.
- A: kiváló — Teljes szuverenitás, az adott kérdésben maximális mozgásté
- B: átlag feletti — Jelentős önállóság, de külső hatások jelenlé Mérsékelten szuverén.
- C: átlag alatti — Részleges önállóság vagy bizonytalan mozgásté Korlátozott szuverenitás.
- D: nem szuverén — Nagyon korlátozott szuverenitás vagy külső kontroll alatt áll.
Az egyes kérdésekre adott pontszámokat összeadva kapjuk meg az ország index értékét, amely a maximálisan elérhető 200 ponthoz viszonyítható százalékos arányban.
- Teljesen szuverén: 85% felett (170-200 pont)
- Átlag feletti: 75-84% (150-169 pont)
- Átlag alatti: 61-74% (121-149 pont)
- Nem szuverén: 60% alatt (legalább 120 pont)
A „nem szuverén“ tartományba ezúttal egyetlen vizsgált ország sem került be, ez jelenleg elméleti, történelmi kategória.
A nemzeti szuverenitás a 21. század elején nem a múlt, hanem a jövő
EU tagállamok:
| Ország | Pontszám | Százalék |
| Magyarország | 178 | 89 |
| Franciaország | 175 | 88 |
| Németország | 169 | 85 |
| EU mintha egy lenne | 169 | 85 |
| Finnország | 168 | 84 |
| Dánia | 167 | 84 |
| Svédország | 167 | 84 |
| Lengyelország | 166 | 83 |
| Ausztria | 163 | 82 |
| Spanyolország | 162 | 81 |
| Hollandia | 159 | 80 |
| Olaszország | 157 | 79 |
| EU Átlag | 152 | 76 |
| Írország | 155 | 78 |
| Szlovákia | 153 | 77 |
| Portugália | 152 | 76 |
| Csehország | 152 | 76 |
| Észtország | 147 | 74 |
| Horvátország | 147 | 74 |
| Belgium | 147 | 74 |
| Litvánia | 144 | 72 |
| Szlovénia | 143 | 72 |
| Lettország | 142 | 71 |
| Görögország | 140 | 70 |
| Románia | 139 | 70 |
| Bulgária | 138 | 69 |
| Málta | 134 | 67 |
| Luxemburg | 131 | 66 |
| Ciprus | 118 | 59 |
Egyéb országok:
| Ország | Pontszám | Százalék |
| Kína | 190 | 95 |
| USA | 180 | 90 |
| Svájc | 175 | 88 |
| Oroszország | 174 | 87 |
| Japán | 173 | 87 |
| Egyesült Királyság | 170 | 85 |
| Izrael | 168 | 84 |
| Kanada | 162 | 81 |
| Törökország | 159 | 80 |
| Indonézia | 153 | 77 |
| Ukrajna | 113 | 57 |
A szuverenitásindex eredményeire érdemes úgy tekinteni, mint amikor az ember ránéz egy térképre. Az országok pontszámait tendenciaszerűen, nem hajszálpontos objektív és mechanikus mutatónak kell értékelni, azok tartalmazhatnak esetlegességeket — és bár ezt gondosan kerülni igyekeztünk — néhol szubjektívebb ítéleteket, burkolt elfogultságot is. Hasznosabb csoportokban gondolkodni, a trendeket figyelni, és a politikai gravitációt nézni. A szuverenitás többdimenziós, amelyet az állami önrendelkezés, intézményi rugalmasság, gazdasági önállóság és kulturális ellenállóképesség együttesen határoznak meg.
A mért értékek alapján az Unióban három ország emelkedik ki a mezőnyből: Magyarország, Franciaország és Németország, mindhárman 85 százalék feletti eredménnyel. Ezek az országok eltérő történelmi utakat jártak be, de közös bennük, hogy képesek politikai döntéshozatalukat autonóm keretek között tartani – eközben tudnak súlyt képviselni. Szoros profillal sorolható melléjük az Unión kívüli Svájc, Oroszország, Japán és az Egyesült Királyság, amelyek – bár eltérő rendszereket működtetnek – szuverenitásukat sikerrel őrzik különböző külső nyomásokkal szemben.
Ha az Európai Uniót egységes országként kezelnénk, szuverenitása a német értékkel volna egyenértékű. Ez önmagában is beszédes: a legtöbb tagállam nem múlja felül a közösség egészét. Ha az Unió átlagát vesszük alapul, az átlagon felüli szuverenitást mutat a már említett Franciaország és hazánk mellett Finnország, Dánia, Svédország, Lengyelország, Ausztria, Spanyolország, Hollandia és az éppen ott egyensúlyozó Olaszország. Hasonló szintet ér el a vizsgált nem EU-tagok közül Izrael, Kanada és Törökország is. Ezek az országok működésük során képesek voltak olyan politikai és intézményi struktúrákat kiépíteni, amelyek lehetővé teszik az önálló nemzeti mozgásteret.
Írország, Szlovákia, Portugália, Csehország, Észtország, Horvátország, Belgium, Litvánia, Szlovénia, Lettország, Görögország és Románia uniós átlag alatt teljesítenek. A „kompromisszumos“ csoport tagjaira inkább jellemző a stratégiai függőség, a gazdasági nyitottságra épülő sérülékenység, és az intézményi kiszolgáltatottság. Hasonló profilú nem uniós tagország Indonézia, amely bár méretében és népességében impozáns, szuverenitásának belső súlypontja gyengébb.
A lista végén találjuk a leginkább sebezhető országokat: Bulgária, Málta, Luxemburg és Ciprus. Ezek az államok méretük, gazdasági nyitottságuk vagy geopolitikai helyzetük miatt kevés mozgástérrel rendelkeznek, és kevésbé képesek saját sorsuk alakítására, mint a náluk törekvőbb szereplők. Az Unión kívüli országok közül Ukrajna zárja a sort, ami aligha meglepő. A háború okozta szuverenitásvesztés mellett fontos látni, hogy már a konfliktus előtt is súlyos strukturális hiányosságok jellemezték: az állami önrendelkezés gyenge intézményi háttérrel és jelentős külső függésekkel társult. A háború ezeket a problémákat nem létrehozta, inkább felnagyította.
A globális rangsor tetején két ország áll 90 százalék fölötti értékkel: az Egyesült Államok és Kína. Kettejük közül Kína az index mércéje szerint legszuverénebb ország, ami nem elsősorban katonai vagy gazdasági fölényéből fakad, hanem abból a képességéből, hogy minimálisra redukálja a külső hatásokkal szembeni sérülékenységet. Ebben az összefüggésben az amerikai aggodalom Kína felemelkedésével kapcsolatban nem geopolitikai paranoia, hanem stratégiai éberség.
A szuverenitásindex fontos innovációja, hogy érzékeny a soft power eszközeire és az azokkal szembeni ellenállóképességre. Ennek az összetevőnek a hangsúlyos megjelenítése részben magyarázza, hogy több nyugati nagyhatalom miért mutat süllyedő tendenciát. A globális techcégekkel való szoros összefonódás, az NGO-hálózatok által erőltetett agendák, valamint a médián keresztül felerősített belső politikai megosztottság mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az államok mozgástere látványosan beszűküljön. Az önrendelkezés itt már nem annyira alkotmányos alapelv, mint inkább az önazonosságért folytatott, befolyásoló küzdelem.
Fontos tanulság, hogy ez a szuverenitási mutató önmagában nem kíván morális ítéletet alkotni, az a működést leíró jellemző. Az állam attól szuverén, hogy képes-e a saját nevében cselekedni. Következtetéseket, akár normatív jellegűeket azonban le lehet vonni a számokból. Különösen figyelemre méltó, hogy a brüsszeli nagykoalíciót a francia—német tandem vezeti, míg az ellenzékének legerősebb hangja Orbán Viktor. Mindhárom vezető olyan ország, amely a szuverenitás-mérce szerint az élmezőnybe tartozik. Ez nem véletlen, hanem az önrendelkezés geopolitikai logikájának megnyilvánulása. Számunkra a szuverenitás nem elméleti konstrukció, hanem a mindennapi önrendelkezés alapja. Ha nem bírunk vele, akkor mások döntik el helyettünk, hogy mit mondhatunk, mit gondolhatunk, és mikor kell hallgatnunk.